Magamról...

…vagyis arról, hogyan és miért lettem pszichológus…

Mindig mély tisztelettel tekintettem a nagytudású emberekre. Azt hittem, a tudás olyan hatalom, amely megmenti birtoklóját a bajoktól, nehézségektől, szomorúságoktól. Azt hittem, ha elég sokat tanulok, nekem is lesz hatalmam a nehezek felett… és az én egyik legnagyobb nehezem a szorongás volt…

Érettségi után gyermekotthonban kezdtem dolgozni és úgy láttam: a kisgyerekek a világ legérdekesebb, legváltozékonyabb és legszeretetreméltóbb lényei…
Tanítónő lettem, így tudtam nekik segíteni a tanulásban, az alapvető ismeretek elsajátításában.

Mikor ezek a kisgyerekek felnövekedvén serdülőkké váltak az volt a tapasztalatom: a kamaszok még sokkal izgalmasabbak és titokzatosabbak, mint a kisgyerekek…
Szociálpedagógus lettem, így segíthettem nekik kommunikációjukban, kapcsolataikban.

Néhány éve már felnőttekként nézhetem az életüket; azt gondolom: nincs felemelőbb, félelmetesebb és kalandosabb élmény, mint a felnőtt ember története… beleértve saját magamét is…
Pszichológus lettem (a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia szakán végeztem); így kísérőként nyújthatok segítséget, amikor valaki saját ’élet-rengetegének’ túlságosan nehéz vagy félelmetes szakaszához érkezik.

Az évek során, tanulás közben két fontos felismerést tettem:

  1. Nem a tudás a fontos, hanem valaminek a tudása…
  2. Semmi nem ment meg a nehézségektől; de annak a tudása, hogy van erő az elviseléshez, van kreativitás a továbblépéshez, vannak konkrét élményeink saját jó megoldásainkról és mindig tanulhatunk újabb, célravezetőbb stratégiákat… nos ez ad hatalmat a nehezek felett.

A tudás több, mint ismeret: a tudás felismerés és megélés: új, eddig ismeretlen vagy nem használt lehetőségek felismerése, kipróbálása és a változások megélése.

Ezzel a tudással megismertem sok más mellett a szorongás leküzdésének módjait…; megtanultam hogyan lehet ellenállni például a ’depressziós gödör vonzásának’…; megtudtam, hogy mindenki, aki él a felismert lehetőségeivel (Ön is!) ’már elég jó’ ahhoz, hogy élvezhesse saját létét… és ez az a változás, amitől minden jobb lehet…

Pszichológusként dolgozom a gyermekotthonban: kisgyerekekkel, kamaszokkal és fiatal felnőttekkel; izgalmas és változatos a munkám.

Pszichológusként dolgozom a gyermekotthonon kívül azokkal a gyerekekkel, kamaszokkal és felnőttekkel, akik segítségemet kérik nehézségeik leküzdéséhez; felemelő és kalandos hivatásom van.

Pszichológusi munkámban az a legmeghatározóbb élményem,

hogy saját ’élet-rengetegében’,

saját lehetőségeinek felismerése, kipróbálása és

a változások megélése

mindenki számára választható lehetőség.

wahavi honlaptervezésdrupal