…vagyis arról, hogyan és miért lettem pszichológus… Mindig mély tisztelettel tekintettem a nagytudású emberekre. Azt hittem, a tudás olyan hatalom, amely megmenti birtoklóját a bajoktól, nehézségektől, szomorúságoktól. Azt hittem, ha elég sokat tanulok, nekem is lesz hatalmam a nehezek felett… és az én egyik legnagyobb nehezem a szorongás volt… Érettségi után gyermekotthonban kezdtem dolgozni és úgy láttam: a kisgyerekek a világ legérdekesebb, legváltozékonyabb és legszeretetreméltóbb lényei… Tanítónő lettem, így tudtam nekik segíteni a tanulásban, az alapvető ismeretek elsajátításában. Mikor ezek a kisgyerekek felnövekedvén serdülőkké váltak az volt a tapasztalatom: a kamaszok még sokkal izgalmasabbak és titokzatosabbak, mint a kisgyerekek… Szociálpedagógus lettem, így segíthettem nekik kommunikációjukban, kapcsolataikban. Néhány éve már felnőttekként nézhetem az életüket; azt gondolom: nincs felemelőbb, félelmetesebb és kalandosabb élmény, mint a felnőtt ember története… beleértve saját magamét is… Pszichológus lettem (a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia szakán végeztem); így kísérőként nyújthatok segítséget, amikor valaki saját ’élet-rengetegének’ túlságosan nehéz vagy félelmetes szakaszához érkezik. Az évek során, tanulás közben két fontos felismerést tettem:
- Nem a tudás a fontos, hanem valaminek a tudása…
- Semmi nem ment meg a nehézségektől; de annak a tudása, hogy van erő az elviseléshez, van kreativitás a továbblépéshez, vannak konkrét élményeink saját jó megoldásainkról és mindig tanulhatunk újabb, célravezetőbb stratégiákat… nos ez ad hatalmat a nehezek felett.
A tudás több, mint ismeret: a tudás felismerés és megélés: új, eddig ismeretlen vagy nem használt lehetőségek felismerése, kipróbálása és a változások megélése. Ezzel a tudással megismertem sok más mellett a szorongás leküzdésének módjait…; megtanultam hogyan lehet ellenállni például a ’depressziós gödör vonzásának’…; megtudtam, hogy mindenki, aki él a felismert lehetőségeivel (Ön is!) ’már elég jó’ ahhoz, hogy élvezhesse saját létét… és ez az a változás, amitől minden jobb lehet… Pszichológusként dolgozom a gyermekotthonban: kisgyerekekkel, kamaszokkal és fiatal felnőttekkel; izgalmas és változatos a munkám. Pszichológusként dolgozom a gyermekotthonon kívül azokkal a gyerekekkel, kamaszokkal és felnőttekkel, akik segítségemet kérik nehézségeik leküzdéséhez; felemelő és kalandos hivatásom van.
Pszichológusi munkámban az a legmeghatározóbb élményem,
hogy saját ’élet-rengetegében’,
saját lehetőségeinek felismerése, kipróbálása és
a változások megélése
mindenki számára választható lehetőség.