- Hiszem és tapasztalom, hogy „az ember úgy van összeszerkesztve”, hogy alkalmas és képes az öngyógyításra. Más mértékben, más módon, különböző eszközökkel, eltérő motivációkkal, de mindenki alkalmas és képes rá: a maga történetében, a maga adottságaival, a maga lehetőségeivel… amelyeket néha nem ismer fel…; esetleg kívül esnek gondolkodási rendszerén…; vagy amelyeket szokatlanságuk, újszerűségük miatt elutasít…
- Tapasztalom, hogy mindenkinek megvannak a válaszai a saját problémája mélyén húzódó legfontosabb kérdéseire. Nehézséget, problémát, elakadást gyakran az okoz, hogy az egyébként elérhető és használható saját, benső erőforrásokhoz, „beépített reaktorokhoz” való hozzáférést valami (folyamatosan, átmenetileg vagy pillanatnyilag) akadályozza… … és a kívülről jövő válaszok, tanácsok kevésbé hatékonyak és célravezetőek a megoldáskeresésben, mert valódi szükségleteit mindenki saját maga ismeri a legjobban ; …még akkor is, ha nincs tudatában valamely szükségletének…; sőt! lehet, ez is oka az elakadásnak…
- Az általam alkalmazott módszerek a saját válaszok megtalálását és a saját erőforrásokhoz való hozzáférést, segítik; lehetőséget nyújtanak új stratégiák kipróbálására és a változások megélésére.
- Pszichológusi munkámat a kapcsolat - mint keret -, és a kommunikáció - mint alapvető eszköz - jellemzi:
- figyelek Önre
- hallgatom Önt
- válaszolok kérdéseire
- helyzetével kapcsolatban szükség szerint ismereteket nyújtok Önnek
- és ezeken túl elsősorban és célzottan abban segítek, hogy Ön találja meg saját válaszait.
Tapasztalataimból és saját átélt élményeimből merítve az a meggyőződésem, hogy az esetek jelentős részében szimbólumokkal könnyen és hatékonyan célhoz lehet érni.
A szimbólumok olyan jelek, amelyeknek többszörös jelentésük van:
- jelentése van magának a jelnek (képnek), ami megjelenik > elmesél valamit, felvillant egy jelenetet, hangulatot, emléket…;
- és van jelentése annak a kép mögötti tartalomnak is, ami azt az adott képet küldte üzenetként önmaga előtt > ez a mögöttes tartalom lehet érzés, gondolat, hiedelem, ’feledésbe merült’ élmény, emlék, stb.
- A szimbólumoknak van egyetemes – mindenkire egyformán érvényes - jelentésük és van az egyénre jellemző - sajátos, egyedi - jelentésük.
- A szimbólumok a szavak előtti és a szavakon túli világunk képei, üzenetei, ’nyelvezete’.
- Mindannyiunk számára ismerősek a mesékből, a gyermekkori fantáziákból, kamaszkori világlátásunk emlékeiből, versekből, zenéből, kedvenc filmünk mondanivalójából, országzászlónk, címereink jelentéseiből vagy reklámokból, logókból, felsorolhatatlanul sok területről.
- A szimbólumok világa kimeríthetetlen, gazdagsága, változatossága a természeten kívül csak magához az emberi lélek gazdagságához hasonlítható.
Ez lehet az oka annak, hogy a lélek szívesen beszél a szimbólumok nyelvén.
Ezért pszichológusként én is szívesen beszélek a szimbólumok nyelvén. Olyan módszereket, technikákat alkalmazok, amelyek segítségével szimbólumokat keresünk, hívunk, alkotunk, majd a megjelenő képekkel dolgozva érünk el változásokat. Ezeknek a módszereknek, technikáknak az alkalmazására az emberi agy csodálatos sokrétűsége, összerendezettsége és rugalmassága ad lehetőséget:
- Az agyunk két féltekéje tökéletes rendben működik együtt, és egészíti ki egymást: mindkettőnek más-más feladata van, amit megfelelő időben és módon el is végez.
Lelkünk üzeneteit leginkább agyunknak az a része – a jobb agyfélteke - közvetíti, amely szintén a szimbólumok nyelvét érti és beszéli.
Nagyon leegyszerűsítve például: amikor a nappal gondolkodó,
szabályokat számon tartó, valósághoz ragaszkodó, szervező, rendező, számolni tudó és különböző nyelveken beszélő bal agyfélteke pihen - mondjuk alvás közben - a jobb agyfélteke felébred, és megnézi, hogyan is hatott a sok, napi esemény a lélekre: melyik élmény milyen hasonlóhoz csatlakozhat, összefüggéseket keres és kapcsolatokat fedez fel korábbi események és a jelen között és a maga nyelvén, szimbólumokban, képekben fogalmazza meg mondanivalóját =
= álmodunk…- A jobb agyfélteke a lélek és a test közti kapcsolatot is biztosítja. Ezért például az álmok megélése olyan valóságos tud lenni, hogy azt a test is közvetíti: érezhetővé válik a félelem, a fájdalom, a zuhanás, a repülés érzete vagy a tenger hullámainak simogatása…
- A mindennapok során a jobb agyfélteke aktív például akkor, amikor ábrándozik, fantáziál, zenél, rajzol, vagy más művészi alkotást végez vagy ilyen alkotásban gyönyörködik valaki; amikor a relaxáció, meditáció valamely ágát gyakorolja; vagy amikor olyan mértékben képes elmerülni az ember abban, amit csinál (lehet az munka, hobby, sport vagy bármely kedvelt tevékenység), hogy ’magáról megfeledkezve megszűnik körülötte tér és idő’.
Ezek ismerős élmények, amelyek többé-kevésbé részét képezik a mindennapoknak.
Ezek az élmények kellemesek, ezeket az élményeket vágyjuk, kívánatosak számunkra, keressük az ismételhetőség lehetőségét, mert átélésük során valami megélésre kerül, valami kifejeződik belőlünk, valamit képesek leszünk befogadni, átélni… valami olyan változásnak leszünk általa részesei, amely szavakkal nehezen vagy egyáltalán nem fejezhető ki… Ezek tápláló, erőt adó élmények, amelyekben Önmagunkkal vagyunk együtt olyan sajátos állapotban, amikor a jobb agyfélteke aktív, intenzívebben mutatkozhatnak meg testi érzetek és a szimbólumok nyelve válik használatossá...
- Ez az oka annak, hogy én munkám során a problémák feltárásához, a lehetőségek, megoldások feltérképezéséhez, a változások megéléséhez egyaránt szívesen alkalmazok jobb agyféltekés technikákat. Ilyen technika például:
- a rajzolás, bármiféle előképzettség vagy tudás nélkül;
- az imagináció (képhívás különböző formái)
- imaginációs techikákat alkalmazó terápiás módszerek: Fókuszolás, NLP.
Ezekről a technikákról részletesen tájékozódhat az ajánlott linkeken.